Le bois de la batie

Ma voltunk egy allatkertben delutan. Mindharman nagyon elveztuk. Lattunk kecskeket, vaddisznokat, szarvasokat, nyulakat, facant, pavat, tyukokat, tengerimalacot, teknost es halakat.

Chloe vegigkurjongatta az egeszet...Minden allatot ismert mar a konyvekbol, es most latta oket eloben is. Elcsattant az elso puszi, egy 2 eves forma szoke kisfiutol kapta (sajnos nem sikerult elkapnom a pillanatot a fenykepezovel).

A pici lanyunk ma este segitett eloszor nekem helyrepakolni a jatekait. A jatektelefonjait felhelyezte a polcra. Nagyon buszke voltam ra.

Van mar 2 szo amit eleg gyakran es celzottan mond: a nem es az apu. (Persze az apunak irtora tetszik a dolog, es termeszetesen nekem is. Olyan cukin mondja.)

Jon a 8. foga a bal also kettes. Valoszinuleg ez kinozza, mert tobbszor felebred ejszaka.

Tegnap reggel a szobajaban jatszott, amikor is en kiszaladtam egy pillanatra a furdobe, mire visszaertem o a kanapen bulizott a kisparnakkal. Most mar a szobajaban sem lehet felugyelet nelkul hagyni egy percre sem, mert sokszor fejjel elore es nem farolva szeretne lejonni az agyrol, pedig minden alkalommal kikorrigaljuk...

Szerintem egy honap es jarni fog. Mar egyre gyakrabban alldogal egyedul, es utana nem lehuppan a popojara, hanem szepen lassan legugol, majd leterdel vagy leul.

Tancolni imad, latja, hogy nagyon tetszik nekunk amit csinal es fulig ero szajjal riszalja magat.

Meg kell zabalni.

Folyton produkalja magat, nezi, hogy figyeljuk-e. Ugyanakkor ma betettem a kisagyaba mig elkeszultem a reggeli mosakodassal es 20 percig szepen eljatszott a konyveivel. Ilyenkor kommentart is fuz ahhoz amit lat. Mi nem ertjuk mit mond, de az biztos hogy nagyon komolyan es teljes beleelessel tud "olvasni". Igazi kis konyvmoly.

Ma az allatkertben, mikozben loktem a Chloe hintajat es neztem, hogy mennyire elvezi, arra gondoltam, hogy milyen konnyu oromet szerezni egy ilyen kisgyereknek.

Es nem is a jatekokkal hanem, hogy egyutt vagyunk vele, figyelunk ra, megcsikizzuk, meggyontoljuk, enekelunk, olvasunk neki, torodunk vele. Majd arra gondoltam, hogy minket felnotteket mennyivel nehezebb boldogga tenni es hogy vajon mikor es mitol valtozunk ennyire meg? Mostanaban, miota Chloe itt van velunk mi is egyre gyakrabban mosolygunk. Jo hatassal van rank ez a kis emberke...:)