Elso hopelyhek

2008.11.22. 20:46

Mar harmadik napja nagyon jokedvu vagyok, a szuleim nagy oromere...:) Gugyoreszek, mosolygok, es alig sirok.
Szerencsere a multkori hanyas nem egy betegseg elojele volt, csak valoszinuleg tul sokat ettem.
Csutortokon atmentunk Franciao-ba bevasarolni. En megint elaludtam a kengurumban. Hiaba, lany letemre sem hoz lazba a shoppingolas...:)
Penteken semmi kulonos nem tortent, egesz delutan ebren voltam fel tiz korul aludtam el. Anya leult velem a szamitogepehez es megmutatatta nekem a kedvenc zeneit. Nagyon elveztem, volt itt minden magyar, francia, angol eloadok, de ami a legjobban tetszett az a Sebo egyuttes Lydiahoz cimu dala (ebben 3x is szerepel a Chloe nev).
Ma reggel ismet negyed hetkor keltem. Ez az ebredes a kovetkezokeppen zajlik:
kis siras kiabalas, jelzes hogy ebren vagyok, anya kikapcsolja a bebifigyelo szuloi egyseget a haloszobaban, atbotorkal a nappalin es az eloszoban ahol altalaban sikeresen belerug a kutya dobozaba, aztan megjelenik az agyamnal vegre. A nevemen szolit, en ilyenkor abbahagyom a sirast ranezek a mamara es egybol elkezdek mosolyogni rajta, olyan murisan nez ki felalomban. Arra, hogy en vigyorgok anyanak is kinyilik a csipaja, es o is jokedvu lesz. Nagyon szeretjuk ezeket a hajnali egyuttleteket csak kettesben amikor meg mindenki alszik, odakint sotet van es csend...
Ezutan en meg visszaalszom. Majdnem az egesz delelottot alukalassal toltom, es csak delutan kezdek ebredezni.
Apa ebedre porehagyma levest fozott. Az egesz lakasban erezni lehetett a hagymaszagot. Anya is bedobott belole egy tanyerral, amit lehet, hogy nem kellett volna, mert igen "szeles" idok jarnak most ram emiatt...:( Nem gorcsol a hasikam, csak jo messzire szallnak a galambok amiket elengedek, marmint csak a hangja a szaga az marad a pelusban.

(Itt a bunos leves ami mindenki szerint nagyon finom volt.)
Delutan lementunk setalni, anya nagyon beoltoztetett, mert azt mondta kint most rettento hideg van. Meg a ho is elkezdett esni. En nem nagyon elveztem, mert le kellett takarni a babakocsimat, hogy a pelyhek ne essenek az arcomba. Es nem csak nalunk esik a ho, hanem hallottuk a nagymamaktol, hogy Magyarorszagon is. Minden nap szoktunk a nagymamakkal beszelni a Skype-on keresztul, igy ok is lathatnak engem en pedig hallhatom a hangjukat. Jo dolog ez az internet.