lundi 15 novembre 2010

Hagyjal engem beken

Chloe beteg. Semmi komoly egy kis kohoges, orrfolyas, hoemelkedes. Ezert probaltam belediktalni egy kis kamillateat. Eloszor csak ugy natur, semmi cukor, semmi izesites. Ekkor hangzott el a cimbeli felszolitas: -Hagyjal engem beken. Eleg erdekes reakciokat valtott ki belolunk ezzel a mondattal. Nekem elakadt a szavam, Andrasbol pedig kitort ugy a rohoges, hogy majdnem felrenyelte a rostit. Es ez meg nem minden. Mostanaban franciaul is valaszol, mit valaszol, inkabb felesel. Tegnap mondtam neki, hogy jojjon vacsorazni, mire o: No, pas tout de suite. Ez azt jelenti, hogy nem, nem most rogton. Nagyon nyitva van a fule a gyereknek. Mindenre odafigyel, mindent megjegyez. Par hete felhivtuk keresztanyamekat, Ilinek hivjak, a ferje pedig Barna. Keresztanyam mondta Chloenak, hogy Barna furdik. Ma ismet felhivtuk oket es a kislanyom ezt csicseregte a telefonba: Beszelunk Ilivel, Barna furdik. Felelmetes, hogy mikre emlekszik.
Mik tortentek meg miota nem irtam? Eloszor toltottem egy hetveget tavol Chloetol es Andrastol. Parizsban voltam konferencian. Kicsit izgultam, de minden a legnagyobb rendben volt, es nekem is jot tett egy kis kikapcsolodas.
Chloe elkezdett ovodaba jarni. Ketszer egy heten, kedden es csutortokon delutan. Nagyon elvezi, bar egeszen a mult het elejeig sirdogalt az elso apu nelkuli par percben. Ez a pityerges az ovonenik szerint tenyleg csak par percig tart, utana pedig bekapcsolodik a jatekokba.
Megtanult rollerezni, labdat elkapni, 13 fakockabol tornyot epiteni. Lehet vele telefonon beszelgetni. Neha egyszeruen kedvem lenne csak jol megzabalni annyira aranyos, peldaul mikor hozzank bujik es azt mondja: Szeretlek anyu, szeretlek apu.
Ma reggel adott nekem egy puszit mielott elindultam dolgozni, es azutan kozolte, hogy apunak is. Kerdezem tole: Adsz apunak is. Mire o: Nem, te adsz. Marmint, hogy en adjak apunak puszit. Nehogy elfelejtsem. Kis keritono.

Aucun commentaire:

Enregistrer un commentaire